2013. szeptember 9., hétfő

Komolyan kell venni a riasztásokat

Az utóbbi napok, hetek heves esőzései hazánkban sok helyen nem is sárga, hanem a piros, vagy a narancssárga riasztásúak voltak.
Vajon tudjuk-e, hogy mi is pontosan ez a három kategória? Tisztában vagyunk-e a különbségekkel, azok veszélyességi fokozatával és a teendőinkkel?

A múlt héten a jégvihar pillanatok alatt csapott le Mezőhegyesen, így a helyieknek esélyük sem volt a védekezésre ennyi idő alatt. A polgármesteri hivatal itt is megkapta az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság figyelmeztetését, de az utóbbi napok heves esőzései miatt már nem mindenki veszi komolyan a piros és a narancssárga riasztást.
A piros és a narancssárga riasztásokat az Országos Meteorológiai Szolgálat adja ki, innen küldik el egy éjjel-nappal működő rendszer segítségével az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak, amely továbbítja a regionális szervezeteknek és a nagyobb városok polgármesteri hivatalainak a régiós előrejelzést – mondja Kolláth Kornél, az OMSZ munkatársa. Ebből az információból még nem lehet azonnal döntést hozni, a riasztás ugyanis csak arra hívja fel a figyelmet, hogy „helyzet” van. Ha az érintett település felveszi a kapcsolatot az OMSZ-szel, a szakemberek tudnak segíteni abban, hogy fel kell-e függeszteni rendezvényeket.

A konzultáció lehetősége azonban nem kötelező. A katasztrófavédelem pedig elküldi a riasztás a polgármesteri hivataloknak, de a városházának nem kell igazolni, hogy megkapta, a katasztrófavédelemnek pedig ennyi a dolga a törvények szerint. A Meteorológiai Szolgálat szerint sokszor okoz gondot az is, hogy az emberek ma már nem veszik olyan komolyan a viharjelzéseket, mint húsz éve. Ezt mondta korábban rádiónknak Síklaki István szociálpszichológus is, bár szerinte az OMSZ riasztásaira jobban odafigyelnek az érintettek, mint például a szmogriadókra.
A riasztásoknál alkalmazott 1-3 órás időelőnyhöz képest a várható veszélyes eseményekre vonatkozóan már korábban is felhívják a figyelmet az úgynevezett figyelmeztető előrejelzésekben. A figyelmeztető előrejelzések egy országos szöveges prognózis mellett térképes formában is megjelennek.
A térképes formájú figyelmeztető előrejelzések az Európa területére vonatkozó hivatalos veszélyjelzéseket egységesen bemutató www.meteoalarm.eu portálon is párhuzamosan megjelennek.

A riasztások, figyelmeztető előrejelzések esetén használt veszélyességi szintek jelentése

Első szint (sárga)

Bizonyos körülmények között már potenciálisan veszélyes, de viszonylag gyakori és nem szokatlan jelenség. Érvényben lévő első szintű figyelmeztetés/riasztás még fokozottabb elővigyázatosságot, megelőző intézkedéseket általában nem igényel. Az időjárás hatásának jobban kitett tevékenységek során azonban legyünk figyelmesek. Ilyen sárga fokozatú jelenségek a viharos, de még 90 km/h alatti szél; a kisebb havazás; a gyengébb ónos eső; a gyengébb intenzitású zivatar; a köd; a talajmenti fagy; a nagy mennyiségű, de önmagában még komolyabb árvízveszéllyel nem fenyegető csapadék; valamint az emberek többsége számára még elviselhető hőség. Különösen a bizonytalanabb kimenetelű, gyorsan változó időjárási helyzetekben fontos, hogy igyekezzünk a szokásosnál gyakrabban tájékozódni a várható időjárás felől. Legtöbbször a nyári zivatarok esetében fordul elő, hogy az eredetileg várthoz képest magasabb riasztási fokozatot érdemlő jelenségek is kialakulnak, ekkor az aktuálisan még sárga szintet narancs vagy akár piros fokozatúra módosíthatjuk.

Második szint (narancs)

Szinte minden körülmények között potenciális veszélyt hordozó időjárási jelenségek. Ilyen intenzitású jelenségek ugyan ritkák, de minden évben rendszeresen, többször is előfordulnak. A szél már károkat okozhat; a nagy mennyiségű eső árvízveszélyt hordoz magában; a havazás, ónos eső már időlegesen megbéníthatja a közlekedést. Ide soroljuk a csak korlátozott területeket érintő, viszont már extrém kísérőjelenségekkel (úgymint erősen viharos, vagy akár orkán erejű szél, nagyméretű jég, felhőszakadás) járó zivatarokat. A zivatarok esetén érvényben lévő narancs fokozatú figyelmeztetés/riasztás esetén tehát már igen nagy intenzitású zivatarok is kialakulhatnak, de egy adott helyen, településen csak kis valószínűséggel kell velük számolni. (Természetesen miután már kialakultak a zivatarok, jobban behatárolható, hogy a régió mely területei vannak ténylegesen fenyegetve.) Érvényben lévő riasztás/figyelmeztetés esetén legyünk nagy figyelemmel értékeinkre és saját biztonságunkra. Lehetőleg tartózkodjunk biztonságos helyen. Különösen, ha útnak indulunk, részletesen tájékozódjunk a várható időjárásról. Kövessük a megbízható médiák által közvetített tanácsokat, illetve a hatóságok utasításait.

Harmadik szint (piros)

Kiterjedt területeket érintő, nagy károkat okozó, és az emberi életet is nagyban fenyegető veszélyes időjárási jelenség. A figyelmeztetés/riasztás e legmagasabb (piros) szintjére már csak a meglehetősen ritkán előforduló események kerülnek. Egy adott helyen a visszatérési periódus akár több év is lehet (átlagosan ennyi idő alatt ismétlődik meg a jelenség). Az extrém erejű szél többfelé komoly pusztítást okozhat, a nagy mennyiségű csapadékhoz már feltétlenül árvízveszély is társul, a nagy mennyiségű hó, az intenzív ónos eső hosszabb időre teljesen megbéníthatja a közlekedést. Országosan időjárási típusonként körülbelül 1-2 évente ismétlődik meg ilyen veszélyességi fokú jelenség. Extrém jelenségekkel járó zivatarok ennél ugyan jóval többször fordulnak elő valahol az országban, de piros fokozatú figyelmeztetést/riasztást csak akkor adunk ki, ha várhatóan nem csak lokálisan lesznek jelen, hanem kiterjedt területeket érintenek, és így egy adott helyre vonatkoztatva bekövetkezési valószínűségük is lényegesen nagyobb. Érvényben lévő riasztás/figyelmeztetés esetén legyünk különös figyelemmel értékeinkre és saját biztonságunkra. Folyamatosan kísérjük figyelemmel a legfrissebb hivatalos meteorológiai információkat. Minden körülmények között kövessük a hatóságok utasításait. Tartózkodjuk biztonságos helyen. Ha a tervezett utunk során várhatóan keresztezzük a fenyegetett térséget, gyakran érdemes akár el is halasztani az utazást. Ha mégis útnak indulunk, az utazás előtt és közben részletesen tájékozódjunk a várható időjárásról.
A Belügyminisztérium szerint a riasztási rendszer a közeljövőben megváltozhat. A tárca most arra vár, hogy az árvízről és az utóbbi hetek viharairól szóló jelentések készen legyenek. Az értékelés után képzelhető el, hogy a kormány átalakítja a mostani szisztémát, illetve változtat a riasztási rendszerről szóló törvényen. A döntésre azonban még néhány hétig várni kell.

Forrás: http://www.met.hu/riasztas/riasztas_ismerteto.html

2013. február 7., csütörtök

Pusztító mérsékelt övi viharok: a viharciklonok

A viharciklonok a mérsékelt égöv, így kontinensünk pusztító viharait okozzák. Nyomukban orkán erejű szél és gyakran kiadós csapadékhullás figyelhető meg.

A ciklon elnevezés nagytérségű, rendezett feláramlást takar, aminek köszönhetően alacsony nyomás alakul ki annak területén. A nyomási minimum a ciklon közepén van, itt a nagyjából a normál légköri nyomásnak megfelelő 1015 hPa alatti, a mérsékelt égövben jellemzően 990-1010 hPa közötti nyomás uralkodik. A ciklon zárt izobárokkal (azonos légnyomású pontokat összekötő görbe) rendelkezik, és az óramutató járásával ellentétesen örvénylik, felhőzete spirális alakot vesz fel.

Mindezek a tulajdonságok a viharciklonra is fennállnak, ezek azonban sokkal erőteljesebbek (ciklonális bombáknak is nevezik őket), ugyanakkor kisebb kiterjedésűek egy átlagos mérsékelt övi képződménynél. Akkor nevezünk viharciklonnak egy alacsony nyomású képződményt, ha egy nap alatt középpontjában a légnyomás legalább 24 hPa-lal csökken, azaz igen intenzív fejlődést mutat. Ilyen viharok esetében nem ritka a 960 hPa alatti középponti légnyomás. A középponti légnyomás a pusztító erőt jelzi, ez minél kisebb, annál komolyabb károkat okozhat a ciklon, ugyanis annál erősebb szelek jellemzik.

Létrejöttükben fontos szerepet játszik az óceáni felszín jelenléte, ami biztosítja a felhőzet kialakulásához szükséges nedvességet és a ciklon-fejlődéshez szükséges látens hőt. Emellett kiemelten fontos az éles horizontális hőmérséklet-különbség is. A viharciklonok képződését kiválthatja az ún. part menti front jelensége, amikor az eltérő hőkapacitás következtében a tengerpart jobban felmelegszik, mint az óceáni vízfelszín. A keletkezés másik módja lehet, amikor egy meleg tengeráramlat halad keresztül a hidegebb óceáni víztömegen - mint pl. a Golf-áramlat esetében.

A viharciklonok tehát hirtelen alakulnak ki és gyorsan mozognak, de csak rövid, 1-2 napos élettartam jellemzi őket, a szárazföld fölött gyorsan leépülnek.120 m/órát meghaladó orkánszelek tombolnak térségükben, ami kontinensünk  nyugati partjai mentén az erős tengerhullámzás miatt gyakran vihardagályt okozhat.


A trópusi és mérsékelt övi ciklonok összehasonlítása, kiemelve a viharciklonok jellemzőit.

Az európai viharciklonok az Atlanti-óceán fölött jelennek meg, legtöbbször a téli félévben. Ebben az időszakban az északi félteke, így Európa időjárását alapvetően az izlandi térség határozza meg. Itt szinte állandóan alacsony nyomás uralkodik, amit izlandi minimum vagy akciócentrum néven emlegetnek, és ahol rendszeresen alakulnak ki az alacsony nyomású képződmények. Az izlandi ciklonok a téli félévben erősebbek, és innen érkeznek a Nyugat-Európát - és olykor hazánkat is- ostromló viharciklonok.

Magyarországot 2010-ben három viharciklon is elérte, kettő alkalmával új szélsebesség-rekord is született: előbb május. 17-én, Kab-hegyen regisztráltak minden korábbinál erősebb, 162 km/órás széllökést, majd december 9-én ezt is túlszárnyalva, közel 172 km/órára emelkedett a rekord. Május-júniusban a Zsófia és az Angéla nevű viharciklonok két hét leforgása alatt több havi csapadékkal áztatták el hazánkat, komoly áradásokat okozva.


Tengerként hullámzott a Balaton a Zsófia ciklon idején, 2010 május közepén

A trópusi ciklonokhoz hasonlóan a viharciklonokat is nevekkel illetik. A német gyakorlatban 1954-től a ’90-es évekig az volt a bevett eljárás, hogy az európai térségben megfigyelt minden ciklont női, míg az anticiklonokat (magas nyomású képződmények) férfi névvel látták el. 1999-től váltogatják a névhasználatot: páros években női, páratlan években férfi nevet kapnak a ciklonok. Magyarországon is hasonló elv alapján működik az elnevezés, a ciklont a kialakulásakor ünnepelt névnap szerint keresztelik el.

Emlékezetes viharok

Az alábbiakban néhány emlékezetes európai viharciklont említünk, képekkel illusztrálva pusztításukat:

1999. december elején vonult át az Anatol nevű ciklon a Brit-szigetek, Észak-Németország, Dánia, Dél-Svédország és a Baltikum fölött. Az átlagos szélsebesség meghaladta a 115 km/órát, a német-dán határ közelében fekvő Sylt-félszigeten 185 km/órát mutattak a műszerek. A hullámzás következtében megemelkedett tengerszint miatt az Elba folyásiránya órákra megfordult, Hamburgnál emiatt közel 6 méteres szintemelkedést tapasztaltak.

A Lothar 1999. karácsonyán alakult ki a Golf-áramlat mentén, erőssége egy hármas kategóriájú hurrikánéval ért fel. Elsősorban Franciaországban és Németországban pusztított, de a Benelux államokban, Svájcban és Ausztriában is lehetett érezni hatását. 160-180, helyenként 200 km/órával tombolt a vihar, az Alpokban 259 km/órás lökést regisztráltak. Egész erdőket tarolt le, több millió háztartásban áramkimaradások voltak. Az érintett országokban összesen mintegy 150 áldozatot szedett a ciklon.



A Fekete-erdő a Lothar után

A Kyrill 2007 januárjában tombolt Európában. Érintette Nagy-Britanniát, a Benelux államokat, Németországot, Közép-Európát és a Baltikumot. Helyenként 150 km/óra feletti szélsebességet mértek. Az anyagi veszteségek mellett több mint 40 emberéletet követelt a vihar.


  A Kyrill által okozott erős hullámzás és vihardagály a francia partok mentén

A Xynthia vihar 2010 februárjában az atlanti partvidéken és Észak-Európában több mint 50 áldozatot szedett. Síkvidéken 160, a Pireneusokban 200 km/órás szelekkel sűvített a vihar. Franciaországban több part menti település víz alá került.


Víz alatt a francia partok a Xynthia után

Alsó kép: Az Emma 2008. februári pusztítása. Az Északi-tenger part menti területein helyenként 200 km/órás szeleket is mértek. A vihar milliárdos károkat okozott a közlekedésben, az épületekben, az infrastruktúrában, és több halálos áldozatot is követelt. Az Emma hazánkban is éreztette hatását, egy erős hidegfronttal vonult át az országon, az évnek ebben a szakában szokatlan módon zivatarokat, jégesőt okozva. Budapesten 140 km/órás maximum szelet mértek.

Írta: Wendl Bernadett -köszönet neki!!!!

2013. január 29., kedd

Légnyomás ingadozás

A légnyomás folytonos változása a Földön jelentős szerepet tölt be az időjárás és az éghajlat tanulmányozásában. A legnagyobb légköri nyomást, 108,57 kPa-t (1085,7 mbar vagy 81,43 cm higany) a mongóliai Tosontsengelben rögzítették 2001. december 19-én. A magyarországi rekord 1055,9 hPa (Budapest-belterület (II. ker), 1907. január 24.). A legalacsonyabb nyomás (nem tornádóban) 1979. október 12-én a Tip hurrikán mért 86,996 kPa (869,96 mbar vagy 652,5 mmHg). A magyarországi rekord 968,6 hPa (Nagykanizsa, 1976. december 2.). A légnyomás napi ritmusban változik. Ez a hatás nagyon erős a trópusi zónában és közel nulla a sarkköri területeken. A trópusokon akár 5 mbar is lehet a változás mértéke.

Átlagos tengerszinti nyomás (MSLP vagy SLP)

Az átlagos tengerszinti nyomás az a nyomás, amelyet úgy kapunk meg, hogy egyszerűen megmérjük a légnyomást a tengerszintnél, vagy egy adott magasságban található mérőállomás nyomását módosítjuk egy arra alkalmas magassági képlettel. A tengeri hajóknak és az alacsonyan fekvő időjárási állomásoknak korrigálniuk kell a barométerrel mért értékeiket, hogy megkapják az átlagos tengerszinti légnyomást. Ezt az értéket hallhatjuk a rádióban és televízióban vagy olvashatjuk az újságban. Amikor az otthoni barométereket a helyi időjárás mérésére állítjuk be, akkor azok a tengerszintre vetített légnyomást mutatják, nem az aktuális helyi légnyomást. A tengerszintre vetítés azt jelenti, hogy a légnyomás változásainak mértéke ugyanannyi mindenki számára. A magas, illetve alacsony légnyomás nem függ a domborzati helyzettől. Az azonos légnyomású helyeket az időjárási térképeken az ún. izobár vonalak rajzolják ki . A légi közlekedésben használt nyomásmagasság (QNH , QFE vagy QNE) egy másik, a tengerszintre vetítő mérés, de az eljárás amivel készül, eltér az előzőektől. * A QNH értékére beállított magasságmérő a tengerszint feletti magasságot adja meg. * A QFE értékére beállított magasságmérő pedig a repülőtér talajszintje feletti magasságot mutatja. * A QNE szerint leolvasott magasságmérő az egyezményes tengerszinti nyomáshoz viszonyított magasságot adja meg. A tengerszinti légnyomás 1013,25 hPa (mbar) vagy 760 mm higanyoszlop (mmHg) nyomása. A légi közlekedés időjárás-jelentéseiben (METAR) a QNH-t teszik közzé millibarban vagy hektopascalban, kivéve az Egyesült Államokban és Kanadában, ahol higanyhüvelykben adják meg (inHg). Az időjárási kódoknál mindössze 3 számjegyre van szükség. A tizedespontok és az első egy vagy két számjegy elhagyható: 1013,2 mbar-t vagy 101,32 kPa-t 132-vel; 1000,0 mbar-t vagy 100,00 kPa-t 000-val; 998,7 mbar-t vagy 99,87 kPa-t 987-tel jelölik; stb. A legmagasabb tengerszinti légnyomást a Földön Szibériában mérhetjük, ahol a nyomás meghaladhatja a 1032,0 mbar-t. A legalacsonyabb nyomások a hurrikánok középpontjában találhatók.

Állandó légköri nyomás

A légköri nyomás törvényes értéke vagy „az állandó légkör” (1 atm) egyenlő 101,325 kilopascallal (kPa). Értékét nemzetközi szabvány határozza meg (ISO 2533:1975) Ezt megadhatjuk még: * 760 milliméter higany (mmHg) vagy 760 torr * 1013,25 millibar (mbar) vagy hektopascal (hPa) Ez a „tengerszintre átszámított nyomás”, mint érték, valójában fizikai állandó, konvencionális valódi érték (Nemzetközi Metrológiai Szótár). Funkciója az, hogy a mértékegységek közötti átszámítást félreérthetetlenül mindenhol azonos értékkel végezzék. A valós légköri nyomás a helytől és időtől függő változó érték.

Légnyomás

A légköri nyomás vagy légnyomás az adott területre ható nyomás, amit a levegő súlya okoz. A légtömegekben lévő légnyomás hatással van magára a légtömegre, létrehozva magas és alacsony nyomású területeket.

Ahogy a tengerszint feletti magasság növekszik egyre kevesebb levegőmolekula van felettünk. Ebből adódóan a növekvő magassággal a légköri nyomás csökken.

ahol P a pascalban mért nyomás és h a tengerszint feletti magasság méterben. Ez megadja, hogy 31 km magasságban a nyomás körülbelül 10(5-2) Pa = 1000 Pa, vagy 1%-a a tengerszintnél tapasztaltnak.

Egy a tengerszinttől a légkör tetejéig tartó 1 cm²-es levegőoszlop tömege körülbelül 1,037 kg. Egy 1 m² alapterületű oszlopra 100 kN (kilonewton) erő hat.

Mitől ónos az ónos eső?

Miért nevezik az ónos esőt ónosnak?
Ónos vagy ólmos inkább ez a bizonyos eső?

Télen gyakran előfordul, hogy a felső és alsó hideg légréteg közé nulla foknál magasabb hőmérsékletű légréteg szorul. Ilyenkor a felső rétegben keletkezett hó a középső rétegben esőcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos esőként érkezik a csapadék, attól függően, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni.

Az ónos eső olyan víz, amely folyékony halmazállapotú és 0 Celsiusnál alacsonyabb hőmérsékletű (túlhűlt víz). Ahhoz, hogy a víz szilárd halmazállapotú legyen, nem elég a fagypont alatti hőmérséklet: hétköznapi esetben a hűlő víz "hibák"mentén, például szennyeződéseken, vagy például az edény falánál, határfelületen kezd kristályosodni.

Az ónos eső a földetéréskor válik szilárd halmazállapotúvá, a halmazállapot-változást az ütközés indítja el, és igen gyorsan, robbanásszerűen lezajlik, megfigyelhető, hogy gyakran még el sem tud simulni a földön, minden csepp helyén kis dombocska keletkezik.

Az ónos vagy ólmos eső a magyar nyelv egyik sajátos kifejezése, amelyet már a legelső magyar nyelvű meteorológiai tankönyv (Berde Áron Kolozsvárott 1847-ben kiadott Légtüneménytana) is használ. A germán és a latin nyelvekben „fagyott”, „darás” vagy „túlhűtött esőnek” nevezik.

Az ón, illetve ónos szavunk ősi, finnugor eredetű, s egy 1138-ból származó írásos emlékben fordul elő először. Feltehetően az ősi onu, olnu szóból alakult át.

Az ólom újabb keletű szó, 1490-től szerepel oklevelekben, de a kettő jelentése csak a XIX. században különült el egymástól. Ettől kezdve jelöli az ólom az úgynevezett fekete ónt, az ón pedig az akkor még fehér ónnak nevezett fémet.

Az ónos és az ólmos jelzőt is régóta használjuk. Három olyan jelentésük van, amelyek indokolják az ónos/ólmos eső elnevezést. Egyrészt a szín, másrészt a tárgyak fémmel való befuttatása, harmadrészt e fémek nagy fajsúlya. Mindhárom jelentés jól tükröződik az ónos eső, ónos szitálás vagy az ónos idő kifejezésekben.